Ajánlat kérése

(több elem kijelölése: ctrl + klikk)

Hírlevél feliratkozás

Árajánlat
kérése
Hírlevél
feliratkozás

Varró Zoltán

 

Varró Zoltán

Varró Zoltán belsőépítész, designerről nem sok személyes információt találni a világhálón, és ez - mint kiderült - a tervező már-már tudatos választása. Nem rejtőzködik a világ elől, de úgy van vele, hogy hangzatos szavak és cirádás önéletrajzok helyett beszéljenek róla inkább az alkotásai. Azok a mással össze nem téveszthető, egyedi és jól felismerhető vizuális töltetű terek. Zoltánnal az egyik Coninvesttel közös projektje, az Onyx étterem átalakítása kapcsán beszélgettünk munkáról, terekről, kapcsolatokról, inspirációkról. Róla.

Ha a szakmai önéletrajzodat akarnák most összeállítani, mivel kezdenéd?

- Ez borzasztóan egyszerű. Gyakorlatilag mindig is ezt akartam csinálni. Olyan 4-5 éves lehettem, amikor megkérdezték, mi akarok lenni. Én akkor azt válaszoltam, hogy építész. Ez nem is volt kérdés. 10 éves koromtól kezdve ezzel riogatom a családomat. Édesanyám mindig csak annyit kért, hogy a gyógyszeres fiók maradjon ugyanott. Egy ideig csak a lakásunkat rendeztem át minden héten, majd 18 évesen már volt egy cégem, és azóta gyakorlatilag ezt csinálom üzletszerűen. Eredetileg hídépítőnek tanultam, de azt nem fejeztem be, mert már közben is ezzel foglalkoztam.

Hídépítőnek tanultál?

- Igen. A magasépítészet viszont a mai napig segít abban, hogy a műszaki dolgokat átlássam.

Láttam egy lakáshirdetést, amiben azt írták, hogy New Yorkban is elismert vagy.

- Ez annyit jelent, hogy van egy szállodaguru, Henry Kallan, akinek négy szállodája van Manhattanben és igen elismert szállodaszakembernek számít New Yorkban. Volt már igazgatója szinte mindegyik New York-i szállodának, köztük a Pláza Hotelnek is, de jó pár éve már saját hoteleket üzemeltet. Szakmailag ő nagyon fontos, mivel övé a Library Hotel, amire azt mondják a szakmában, hogy az első butik hotel, amivel ő gyakorlatilag megalapozta a témahotel fogalmát. Ő építi az Aria Hotelt Budapesten és ezen dolgozunk együtt most már 3 éve.

Ez a fő profilod, a szálloda?

- Igen, főleg a vendéglátás, de persze van sok magán megrendelő is. Azonban úgy alakult az idők folyamán, hogy értelemszerűen inkább a nagyobb projektekkel foglalkozunk akkor is, ha magán megrendelőről is van szó.

A Gerbeaud-val hogy hozott össze a sors?

- Egy kiállításon a kolléganőm és én összefutottunk Niszkács Miklóssal, és kiderült, hogy ők ketten gyerekkori barátok voltak. Egymás nyakába borultak és elkezdtünk beszélgetni. Ez volt az első találkozás, utána pedig egy kiállításon együtt állítottunk ki a Vendéglátás magazinnal, ahova én éppen cikkeket írtam. Ahogy ott összeismerkedtünk, gyakorlatilag egy hét múlva jött is az első projekt. Az ötlet egy tíz éve még teljesen fikciónak számító, de ma már ugye nagyon divatos borbár volt. Sajnos soha nem valósult meg, mert szegény Gaál Tibor, aki az egyik ötletgazda volt, közben meghalt. A kapcsolat viszont megmaradt, illetve akkor indult el. Azóta pedig én csinálok mindent, ami a Gerbeaud-val és az Onyx-szal kapcsolatos, már a rekonstrukcióját is én végeztem el.

Hogyan kezdesz el dolgozni, a térből vagy a megrendelőből indulsz ki?

- Nekem ezt soha nem tanították, éppen ezért én azt csinálom, amit gondolok, és ezért egy másik vonalat képviselek, mint általában. Nekem nem az az elsődleges, hogy mi tetszik a megrendelőnek, vagy nekem. Persze, ezt nem rossz értelemben mondom. De mivel ez vendéglátás, azaz alapvetően üzlet, én azt szoktam mondani, hogy általában nem teret, hanem koncepciót tervezek. A vendéglátásban engem az érdekel, hogy mi az üzlet, a megrendelő részéről az érdekel, hogy mit szeretne eladni. Ez show, nem arról szól, hogy két szék és egy asztal hogyan van elhelyezve. Valaminek meg kell felelni, valami meg kell, hogy fogja a vendéget, valamit el kell adni. Tehát, ez színtiszta üzlet. És szerencsére eljutottunk odáig, hogy alapvetően el is várják tőlünk ezt a komplex látásmódot.

Amikor berendezési tárgyakat, kárpitot, függönyt, széket választasz, akkor van egy kész koncepciód, vagy menet közben inspirálódsz?

- Ebben is, úgy gondolom, elég más vagyok, mint a többiek, ezt több partner és ügyfél is megerősítette már. Én nem válogatok órák hosszat, vagy keresgetem napokig a megfelelő darabot, mivel én mindig úgy indulok neki, hogy tudom, hogy mit keresek. Tudom, mi az a hangulat, van egy kialakult kép bennem arról, mit szeretnék leadni a végén. Ez is fontos nálam, hogy én nem tereket, falakat, hanem hangulatot tervezek. Ezért, őszintén szólva, én nem szoktam azzal időt tölteni, hogy eldöntsem két árnyalat biztosan összeillik-e, rögtön látom, hogy valami tetszik, vagy nem, így nem kell rá időt pazarolni.

Az Onyx kapcsán, amikor arról volt szó, hogy székek kellenek, rögtön a Coninvesthez fordultál?

Persze, én tudtam, mit keresek. A Coninvesttel pedig ismertük már egymást régebb óta, és fontos volt a köztünk lévő személyes kapcsolat, mert az Onyxban már hosszú évek óta küzdünk ezzel a szék dologgal. Az Onyx nyitásakor vásárolt székek kibírtak 6 évet ebben a népszerű étteremben. Azután, amikor jött a kettes terem, az első ötlet az volt, hogy a régi székek átkerülnek az új részbe és a régibe pedig veszünk új székeket, de aztán végül mégis megváltunk a régi székektől. És amikor végre megtaláltuk a megfelelőt nagyon fontos és jó dolog volt, hogy a Coninvestnek az sem okozott problémát, hogy picit változtatni szerettünk volna a fazonon. Így végül öt centivel szélesebb és öt centivel mélyebb lett a szék, mivel a kényelem egy Michelin csillagos étteremnél különösen fontos. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen széken kell végig ülni egy négy órás étkezést. Legyen fotel-szerű, de nekünk meghatározó volt a hely miatt, hogy mégis szék legyen.

A stílusodat meg lehet nevezni ugyan ilyen határozottsággal, mint az elképzeléseidet?

A stílust igazán nem. Akik jobban ismerik a munkáimat és belépnek egy térbe, amit én terveztem, akkor rögtön küldik az sms-t, hogy ezt biztos te csináltad. Ilyen szempontból viszont, felismerhető. A stílusom mégis talán olyan, mint én, aki mindent szeret csinálni. Számomra mindegy, hogy valaki mediterránban, modernben vagy klasszikusban szeretne lakni, úgy gondolom, hogy mindegyikből lehet jót készíteni.

Igen, de mégis elég határozott tereket tervezel, amik rendkívül sok vizuális impulzust váltanak ki az emberből. Egy-egy munkádat nézve szinte már-már arcul csap az eklektikusság, de közben mégis rendkívüli egységet és harmóniát árasztanak ezek a terek. Ez a merészség nem szokványos idehaza.

- Így van, ez egy nagyon fontos törekvés. Ennek érdekében rengeteget járunk külföldre inspirálódni, mert szeretnénk látni és megtanulni, hogy mi van a világban. Kíváncsiak vagyunk minden újításra, új dologra, és szerencsére olyan barátokkal és kapcsolatokkal rendelkezünk, akik segítenek, hogy tényleg a világ legjobb hoteljeibe, éttermeibe, spaiba jussunk el nem csak szimpla vendégként, hanem kicsit belsősként is. Ez rengeteget segít, és ennek köszönhetően van egy másfajta látásmódunk is. Most már mondhatom, hogy az egész, kis irodánknak is.

És a kis irodának mi a következő nagy kihívása az Onyx után?

Szerencsére folyamatosan vannak új megrendelők, dolgozunk gőzerővel. Most adjuk át Demjénben Magyarország talán egyik legszebb hoteljét a Cascade Hotelt, ami szintén közös projektünk a Coninvesttel, és ami egyébként egy nagyon szép munka, egy Magyarországon ritkaságnak számító dolog.

 
Webfejlesztés: Ketsh Web
Copyright 2011 Coninvest Kft. Minden jog fenntartva.

Cookie Policy HU